Story No1

 

"természet karnyújtásnyi közelsége"

Nagyon változó, hogy miért veszünk házat. De hogy melyik házat válasszuk a sok hasonló adottságú közül? Hát amelyikbe beleszeretünk, ami megmozgat, amelyikbe bele tudjuk képzelni a mindennapjainkat.

Önálló kertes házat kerestünk. Komoly hangsúlyt kapott a "kert". Nem a mérete, hanem a milyensége: a természet karnyújtásnyi közelsége. Ki lehet tenni a homokozót és a pancsolót az erkélyre is. Ringattunk hűvös lépcsőházban, éjszaka közepén is gyereket, mert tele volt az orra és csak a döntött babakocsiban tud aludni...
Mégis... Egy saját kert, ahol kontroll nélkül lehet bohóckodni, barátokat megvendégelni, vagy csak nézni előre a zöldbe...

Körbenéztünk - de elsőre nem találtunk megfelelő ár-érték arányút.
Körbenéztünk a környező településeken, de végül visszariasztott, hogy autóhoz, buszhoz lennénk kötve.
És akkor jött Ő. A városrészünk olyan, mint egy falu a városban. A főúttól egy utcányira, boltoktól, buszmegállótól, gyógyszertártól, ovitól játszótértől, pár lépésnyire. A város adta kényelem, a Duna-parti séták lehetősége a miénk maradt.

Amikor a "Kataház" alapverziója mellett döntöttünk, alig volt féléves a középső királykisasszonyunk. Tele voltunk várakozással és lelkesedéssel. Alaposan felmértük a házat, a lehetőségeinket.
Hogy hogyan tudtuk ezt így kivitelezni? Épp volt egy kreatív szakember a családban :) Persze a fehér paripás hercegem egyenlő partnerként szólt bele a: melyik fal maradjon, mint hogyan és hova? kérdésekbe. Azóta is vita tárgya, hogy melyikünké volt egy-egy ötlet? 

(2.rész)
Volt pár dolog, ami elősőbbséget élvezett: fényt minél többet és minőségi munkát. Csak.

Egy féléves és egy hároméves minivel felújítani, építkezni nagy kihívás. Először úgy terveztük, hogy mindketten csináljuk (A nagyfiúnk aktívan segített is falat bontani, és elmélyülten tologatta az autókat a különféle kupacok között), de a kis hercegnőnk nem arról volt híres, hogy órákig alszik a kertben, amíg mi újjá varázsoljuk a falakat, lecsiszoljuk az ajtókat és átcsempézzük a fürdőt. Őbabasága ennek kitartóan hangot is adott, úgyhogy: újratervezés.

Maradt a kreatív munka rám, a fizikai a fent említett hercegemre (a paripásra).  

  
Csempéről-csempére megterveztem a fürdőszobát, ahova csak (naná!) egy sarokkád fért be. Mosolygós narancssárga csempét választottunk derékig, onnan hófehéret a plafonig. Mindent megtanultam a függőleges és vízszintes vonalak téralakító hatásáról.  

Ugyanígy elkészült a látványterv a párhuzamos konyhapultról - megismerve, milyen háromszöget kell bezárniuk a főbb segítőimnek (mosogató-mosogatógép - tűzhely - hűtő)
A gyakorlat beigazolta az elméletet. Egy kényelmes - minden-kézreáll konyhám lett, ahol az ablakon kinézve látom a teraszon zajló életet, miközben előkészítem a fogásokat. 

A megfelelő szakemberek közben kíméletlenül kibelezték a falakat - új vezetékeket húztak az elektromosságnak és csili-vili víz - és fűtéscsövek is helyére kerültek. Kiásták a csatornát - közben ügyesen vigyáztak, hogy a fű helyére ne kerüljön semmi mésztartalmú hulladék. 
Megrendeltük az ablakokat, épült a kályha... 

Eközben az anyukámnál laktunk, aki megosztotta velünk erre a fél évre a lakást.
Földszinti lakás egy emeletes házban - igaz, hogy parkot látunk, ha kinézünk, de már nagyon vártuk, hogy birtokba vegyük a saját kertesházunkat. 
  

A kölcsönszoba ajtajára kiragasztottuk a ház alaprajzát - és tologattuk a méretarányos bútorokat - a nagy szobába (21 nm) elfért egy komolyabb szekrény, a franciaágyunk, egy kis kanapé, fotel, kecses dohányzóasztal, amit a nagymamámtól örököltem (a gyerekek azóta sem értik, miért így hívjuk?) kényelmesen elfér a tv és egy mély, épített könyvespolc.

A kis szobába (12 nm) elférnek a szekrények, két ágy - egy komolyabb a fiatalemberkének és egy rácsos a minikisasszonynak. Az ő szobájukat is melegíti közvetlenül a cserépkályha. Marad még tér a játékra is.

Eljátszottunk a gondolattal, hogy a verandában rendezzük be a nappalit (így lett volna egy saját szobánk) - de ahhoz nem voltak megfelelő méretűek a bútoraink - így előszoba + dolgozó szerepet osztottuk rá.

Elkészült a palota. Az első saját házunk.  

.